Életem egyik meghatározó időszakát, ifjúságom idejét a Balaton partjánál töltöttem, ugyanis ott nőttem fel. Sosem felejtem el azokat az éveket, amikor egészen pici gyerekként a festői környezetben, a felejthetetlen nyári parti élményekkel, végeláthatatlan kalandokkal cseperedtem. Teltek-múltak az évek, és egyszer csak ott álltam a középiskola választás kapujában. Egészen addig egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy egyszer elhagyom a vidéket, számomra elképzelhetetlen volt, hogy hazafelé ne minden nap a szokásos part menti sétámmal szeljem azt a pár kilométert. Megmondom őszintén, hogy nagyon sokáig, amikor felkerültem a fővárosba, az egyik legjobb gimnáziumba, mélyen depressziós voltam, és csillapíthatatlan honvágyam volt. Egészen egyszerűen hiányzott a közeg, a természet, a vízpart, a nyugalom, vagy épp ha úgy akartam a part nyüzsgő része. Egészen sok idő kellett, míg megszoktam, hogy bizony csak kéthetente, és akkor is körülbelül másfél napra élvezhetem a rég megszokott vidéket. Nagyapám mindig is nagyon nagy szeretet játszott az életemben. Nagyon szerettem őt, és nagyjából egyedüli emberként, mindig minden helyzetben meg tudott engem érteni. Ekkor is így történt. Az egyik hazautazásomkor egy ajándékkal várt. Egy pici kis képpel, amin a Balaton volt. Ráírta hátoldalára a kedvenc idézetét és onnantól éreztem és tudtam, teljesen mindegy hol vagyok, mikor tudok menni, vagy épp milyen kötelezettségek szólítanak el tőlük és a vidéktől, sosem vagyok egyedül, szeretetük mindig kísért, és ha ezt egy kicsit is feledtem, csak rápillantottam a képre, és máris minden rendben volt.
Ma már a nagypapám szebb vidékeken jár, a kép is kissé megkopott, amit tőle kaptam. Egyetlen dolog maradt örök, az iránta érzett szeretetem, és az együtt eltöltött idők emlékei. Ezév karácsonyára pedig feleségem meglepett egy igazán különleges ajándékkal, ami nem más volt, mint egy Balaton vászonkép. Szinte tökéletes mása annak a kis képnek, amit anno a nagyapám nekem ajándékozott. Gyönyörű és egyben megható, szinte lehetetlen, vagyis számomra hatalmas meglepetés és öröm volt megpillantani a csomagolás alatt. Azóta is az irodám falán lóg a kép, és bármilyen nehéz helyzetben vagy pillanatban csak rátekintek és tudom, nem vagyok egyedül.